Mostanában

Arra gondolok, hogy - vajon én változtam-e meg gyökeresen, és én nem vagyok elég nyitott új emberek megismerésére, vagy Pesten tényleg mindenki, akivel találkozom ilyen zárkózott, magánakvaló, és nem kíván ismerkedni? És még arra is, hogy hogyan vegyem rá magam, hogy aktívabb életet éljek, és ne akarjak folyton aludni és fel sem kelni az ágyból.

szoktam enni - reggelire padlizsánkrémet pirítóssal.

nézem - Mad Men - Reklámőrültek. Dáviddal kezdtük el ezt a sorozatot, nagyon tetszik, a '60-as években játszódik egy reklámügynökségnél, jelenleg egyik szereplő sem a kedvencünk,sőt; nem egy szokványos-avégéncsattanós sorozat, de azokat már úgyis unom - csupán humoros, eszes, izgalmas és teljesen életszerű és korhű (na meg sztereotíp, amit imádok).

várom, hogy - Endiék végre megérkezzenek Pestre csütörtökön; Rózsával nézhessük a Dexter új részeit; tesóm szalagavatóját.

olvasom - Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége. Már nem sok van hátra, de minden soránál azt érzem, hogy ezt még 50-szer el kell olvasnom, megtanulnom minden egyes szavát, annyira értékes és szükséges az élethez. Mellette elkezdtem a Lolitát, ami egyelőre nem annyira kötötte le a figyelmemet. Olvasom még telefonról: Virginia Woolf- Hullámok (líraibb hangulatomban) és Kurt Vonnegut: Börleszk-jét (ironikusabb hangulatomban).

hallgatom - még mindig a Wicked Game megy nálam szakadatlanul. Meg Mara Hruby.

használom - Catch nevű androidos jegyzetelő program, az ötleteim és teendőim azonnali rögzítésére.
Pocket nevű szintén androidos program, amivel el lehet tárolni weboldalakat a reggeli készülődés közben, hogy a villamoson azt olvasgathassam, ami pont érdekel.

rajongok érte - fejlődésneurológia (nem, ez vicc volt.) Kivételesen nem rajongok semmiért.

vágyom rá - pár szép őszi felső, egy kardigán. Tanuláshoz néhány könyvet is szeretnék majd megvenni.

és plusz néhány dolog, amit az internet az utamba sodort:

cukinevű cukiblog:
http://apeachypeach.blogspot.hu/

diy-ötlet: festett befőttesüveg mint tolltartó
http://www.chantillysongs.com/2012/03/painted-jars-diy.html

őszi sünis kitűző etsyről (http://www.etsy.com/listing/106739151/hedgehog-brooch-handpainted-cute-art?ref=usr_faveitems) amit meg akarok magamnak csinálni:

diy: mágneses törölhető ebédnaptár a hűtőre :)

20 dolog, ami feldob, ha csak rágondolok

1. odabújás Dávidhoz <3
2. hazatérés a családomhoz
3. Debrecenben töltött délutánok és esték
4. Endiék csütörtöki érkezése Pestre a Kottarashky koncertre
5. gyerekkorunkban kitalált játékaink és énekeink a barátnőinkkel, Rékával és Abiékkal
6. a gyönyörűszép új közös albink
7. már a boldog fűtenger-mezőkön futkározó tengerimalackáink, Mázli és Pamacs
8. Rózsával, a kolis szobatársammal közös hülyéskedések, sorozatnézések, PURPLE & BROWN és tanárok kifigurázása
9. gyerekek (és kutyagyerekek), akikre sokat vigyáztam és a szívemhez nőttek (név szerint: Milán, Csenge, Mátyáska, Manó és a mosolygókórházas gyerekek)
10. csajos beszélgetések Alexával, Katicával és Ancsival
11. forró kakaó szürcsölgetése, miközben kedvenc regényeimet olvasom
12. séta a Tisza-parton és a töltésen papóval
13. varázskönyvünk és közös befejezetlen regényünk Melodyval
14. Angitól kapott Sylvia Plath-medálom
15. Gennine madaras rajzai
16. gimis levelezések
17. néhány szívemnek kedves tanár, akik sok mindenre tanítottak
18. DIY és boho chic style blogok
19. "pinguin dance"
20. híd alatt és híd fölött beszélgetések és elmélkedések a barátommal, B-vel.

Transzformáció

3-4 évesen nagyon jó volt nekem, egy zsákutcában laktunk, a család melegében biztonságban éreztem magam. Aranyos kislány voltam. Anyukám mondta meg, milyen egészséges dolgokat egyek és hogyan öltözködjek, csak a szüleimnek akartam megfelelni, senki másnak, és minden tökéletes volt úgy.

Testvérféltékenység gyötört. A legélesebb és egyben legtitokzatosabb gyerekkori emlékem, amikor kiszöktünk anyával meg apával a házból míg a kishúgom aludt, és meztelenül fürdőztünk a Túrban éjfél körül, és találtunk egy sünit az udvaron. Igazi beavatottnak, a világ közepének éreztem magam. Azt hittem, minden így marad.

13 évesen örültem annak,hogy annyi idős vagyok, amennyi Ariel,a kis hableány volt a mesében. Varázskönyvünk volt, nagy terveink, Beltane-t tartottunk az éjszaka leple alatt és igazi wiccának hittem magam. Feszegettem a saját határaimat. Éreztem az Anyatermészet védelmező erejét, és a plátói vonzalomnál sosem érdekeltek jobban a fiúk. Különleges akartam lenni és annak is éreztem magam.

16 évesen az volt a legnagyobb problémám, hogy nem találtam önmagam, mindig más stílust próbáltam ki, folyton sírtam, hogy nem felelhetek meg az osztálytársaim divatos öltözködésének; általában pedig szerelmes voltam olyan fiúkba, akikre ma már rá sem tudnék nézni, és állandóan leveleztem meg telefonáltam a szerelmi bánatomról a legjobb barátnőmmel és padtársammal, Szandival.

19 évesen a gólyatáborban vad voltam és fiatal, és tündököltem, imádtam élni, új, érdekes embereket ismertem meg, bármit meg mertem volna tenni, és mindig engedtem a csábításnak. Ragyogtam a szabadság érzésétől, okosnak és jónak éreztem magam, rengeteg új ismerősre tettem szert.

20 évesen megtaláltam a szerelmemet és az igazi barátaimat, mindig velük voltam, állandóan buliztunk, tetszett a pszichológia, amiről tanultam, szívtam magamba minden újdonságot, miközben kezdtem szembesülni a felnőttlét nehézségeivel, de még csak kóstolgattam az életet.

és most, 21 évesen már egyre konzervatívabbnak érzem magam olyan értelemben, hogy van egy világszemléletem, amit nem is annyira szeretek, de mégsem tudja senki sem megváltoztatni, sokszor nincs kedvem sok mindenhez, makacsabb vagyok és elégedetlenebb, amikor hazajövök pedig érzelgőssé változom, folyton a nosztalgia édesget és gyötör. Aktívnak kellene lennem, de szívesebben alszom és fekszem késő délelőttig, akár délutánig is, minthogy felkeljek az ágyból és a valóságban éljek. Nem nagyon izgat a stílus, a külcsíny, inkább a saját és a világ problémái foglalkoztatnak eszeveszettül. Sok érdekes könyvbe belekezdek, de egyiknek sem jutok a végére; nagy íróktól próbálom megtanulni, mi is az élet, és mivégre vagyunk e világon.