Ezt a cikket érdemes elolvasni (nagyon rövid). Bemásolom a két számomra legérdekesebb részt, ami elgondolkodtatott:
"Azt mondja könyvében, mivel az időnk nagy részében on-line élünk, felfedeztünk, kialakítottunk valamiféle e-személyiséget önmagunkban. Mi is ez pontosan?
Az e-személyiségünk több összetevőből áll: impulzivitásból, túlzó állításokból a képességeinkre vonatkozóan, nárcizmusból (hisz az Internet állandóan áramlik, láttat és figyel körülöttünk), némi éretlenségből, és gyakran tiszteletlenségből – a morális vagy az udvarias viselkedés rovására.
Mik a negatív hatásai annak, hogy kialakult és létezik az e-személyiségünk?
A valós – off-line – viselkedésünkbe is több impulzivitást, immoralitás, nárcizmus kerül. Ugyan úgy, mint a virtuális énünkbe. "
Teljesen egyetértek. Sajnos nemcsak az ismerőseimre (facebook) hanem magamra is azonnal ráismertem. Mostanában eléggé zavart a túlzott impulzivitásom, pontatlanságaim, és az érzékenységem, a sértődékenységem mások véleménye hallatán. És sajnos most nem arra gondolok, hogy ők voltak sértőek, mert igen, lehet, hogy azok voltak, de inkább érzem úgy, hogy olyan kis dolgokon akadtam fenn, amitől élőszóban, szemtől szembe még csak a szempillám sem rezzent volna.
A cikk linkjét természetesen azonnal megosztottam a barátommal, amint elolvastam, és egy közös barátunkkal is (természetesen facebook-on keresztül, hol máshol...). A barátunk pedig tökéletesen megfogalmazta, amit érzek ezzel kapcsolatban:
"Nem feltétlenül vagyunk tiszteletlenebbek, csak ha valakinek valami negatívat mondasz, azt minden ismerősöd meg az ő minden ismerőse látja, tehát jól meg kell válaszolni neki, és ebből alakulnak ki a kommentháborúk. Mert azok ottmaradnak sokáig és látják, hogy beoltottak, kioktattak, de ha mondjuk kettesben beszélsz valakivel lehet fenn sem akadnál azon a dolgon."
