online me

Ezt a cikket érdemes elolvasni (nagyon rövid). Bemásolom a két számomra legérdekesebb részt, ami elgondolkodtatott:

"Azt mondja könyvében, mivel az időnk nagy részében on-line élünk, felfedeztünk, kialakítottunk valamiféle e-személyiséget önmagunkban. Mi is ez pontosan? 

Az e-személyiségünk több összetevőből áll: impulzivitásból, túlzó állításokból a képességeinkre vonatkozóan, nárcizmusból (hisz az Internet állandóan áramlik, láttat és figyel körülöttünk), némi éretlenségből, és gyakran tiszteletlenségből – a morális vagy az udvarias viselkedés rovására. 

Mik a negatív hatásai annak, hogy kialakult és létezik az e-személyiségünk? 

A valós – off-line – viselkedésünkbe is több impulzivitást, immoralitás, nárcizmus kerül. Ugyan úgy, mint a virtuális énünkbe. "

Teljesen egyetértek. Sajnos nemcsak az ismerőseimre (facebook) hanem magamra is azonnal ráismertem. Mostanában eléggé zavart a túlzott impulzivitásom, pontatlanságaim, és az érzékenységem, a sértődékenységem mások véleménye hallatán. És sajnos most nem arra gondolok, hogy ők voltak sértőek, mert igen, lehet, hogy azok voltak, de inkább érzem úgy, hogy olyan kis dolgokon akadtam fenn, amitől élőszóban, szemtől szembe még csak a szempillám sem rezzent volna.

A cikk linkjét természetesen azonnal megosztottam a barátommal, amint elolvastam, és egy közös barátunkkal is (természetesen facebook-on keresztül, hol máshol...). A barátunk pedig tökéletesen megfogalmazta, amit érzek ezzel kapcsolatban:

"Nem feltétlenül vagyunk tiszteletlenebbek, csak ha valakinek valami negatívat mondasz, azt minden ismerősöd meg az ő minden ismerőse látja, tehát jól meg kell válaszolni neki, és ebből alakulnak ki a kommentháborúk. Mert azok ottmaradnak sokáig és látják, hogy beoltottak, kioktattak, de ha mondjuk kettesben beszélsz valakivel lehet fenn sem akadnál azon a dolgon." 

Részt vettem egyszer Tari Annamária Y-generációról szóló előadásán, ami a fent emlegetett cikk olvasása után eszembe jutott. Ő is nagyon érdekes dolgokat mondott az online és az offline énünkről. Minden áron jófejnek akarunk tűnni, különlegesnek, "megmondónak", a társadalom közben nárcisztikussá válik stb.

Igazából nem szeretem a populáris pszichós libris,stb. hatalmas betűkkel írt, kevés oldalas könyveket, de ez a könyv azt hiszem más lehet. Nagyon jó stílusban, nagyon élvezetesen, értelmesen, találóan fogalmazza meg, világít rá, végig aha-élményünk van közben. Igaz, csak idézeteket olvastam belőle, de érdemes belekukkantani ezekbe moly.hu-n: y és z generáció itt!

Hát ennyi.

"Egy Z generációs kamasznak tehát nehéz már megtanulnia ebben a folyamatban a lassúságot és a precizitást. Kérdés, hogy valójában szükség van-e ezekre a képességekre egy annyira rohanó világban, mint a mostani? Lehet, hogy a Z generáció kommunikációs formái majd kialakítanak egy új stílust, melyhez képest a „régi” archaikusnak és porosnak fog látszani."

"A kamaszok életében is általában elég sok érzelmi mozzanat van, ami a „megosztható” kategóriában van, vagyis mások számára szinte azonnal hozzáférhető. Ahogy már az Y generációnál is elemeztük ezt a jelenséget, itt sincs másról szó, mint egy olyan érzelmi inkontinenciáról, ami a bármilyen előjelű élmények „kitevése”, vagyis a saját pszichés tartományból valamilyen publikus csoporttartományba történő áthelyezése. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy ez az érzelmi munkamód lehetetlenné teszi, jobb esetben késlelteti a történtek valódi feldolgozását, hanem az is, hogy rátanít egy olyan stratégiára, melyből a „holding” vagyis a tartalmazás képessége már hiányzik. A konfliktusos érzelmek feszültsége és adott esetben szorongásszintje csökken azáltal, ha azonnal kilökésre kerül. Ezen érzelmek nem feltétlenül negatívak, az öröm érzése ugyanúgy feszültséget kelthet, mint a szorongás vagy a félelem valamitől."

reklám
ja és azért ez a reklám kiverte a biztosítékot, főleg ezen a ponton:
"a 16 és 22 évesek 53%-a inkább adná fel a szaglásra való képességét, mintha a laptopot/telefont kellene elveszítenie"

Azt hiszem, van min agyalnunk elalvás előtt...