nyugalom

Egor Shapovalov fotója

i am sad

Laura

megmagyarázhatatlan és oda nem illő

A csapkodó víz szokatlan zajára ébredt. Gyorsan felkapta a nadrágját, és kiment a verandára. Az eső még mindig esett, éjszaka a víz szintje harminc centivel nőtt a bungaló alatt, úgyhogy a terepjáró dísztárcsáit is ellepte. Farnsworth leöblített egy ópiumpirulát, és teavizet tett fel a petróleumfőzőre. Aztán leporolt egy alligátorbőr útitáskát, fiókokat nyitogatott, meg rekeszeket a páncélszekrényben, és pakolni kezdett. Ruhaneműt, jelentéseket, iránytűt, egy tokos kést, egy 45-ös Webley revolvert, egy doboz töltényt, gyufát és egy csajkát csomagolt be. Kulacsát megtöltötte palackos vízzel, és papírba bugyolált egy kenyeret. Miközben a teáját töltötte, és a vízszint emelkedett a lába alatt, feszülést érzett az ágyékában, kamaszos gerjedelmet, mely egyre csak nőtt attól, hogy megmagyarázhatatlan volt, és oda nem illő.

William S. Burroughs: A vörös éjszaka városai

do you believe what you see?

Everyone's saying different things to me, different things to me

/Zero 7/

Mozgó rajzok

Lilli Carré művei, hát nem csodálatosak? Mindegyikben látok valami olyasmit, amit csak úgy tudok megfogalmazni, hogy unalmas szürkeségből való kiábrándultság, amit mégis elfogad, és kifiguráz. Ugyanazt a mondanivalót látom a képekben, mint Mondik Noémi műveiben.

úgy táncolok ahogy te fütyülsz

nem értem, miről van szó... de lehet nem is akarom

elegem van a mindennapok monoton mókuskerekéből

nem értem ezt az egészet...

egyszer fenn máskor lenn

a jó hallgatóság ...

forrás: Lilli Carré blogja