áll az ember kövekkel a zsebében, amik húzzák lefelé, talpát a földhöz szorítják, miközben az élet körbecsapongja, nem találom erre a szót, de olyannak képzelem, mint az a pici forgószél, ami ősszel megpörgeti a lehullott leveleket. ha valaki gyorsan halad, az alig veszi észre, de aki egyhelyben áll, annak muszáj hunyorognia, úgy szúrnak azok a kis porszemek, amiket felkavar.
szóval állsz, mint egy fa, és közben jön-megy, hozzád vág ezt-azt az élet.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZXDVnEPaiL15F4jvJEVqv-x0GfQZGzbLspPUlxK5rploE5yggEvuAQfqo85oBo41iM0taABKXBd2rtvos6DoAwsSBkRs660wniSURHv73sVlLtBdyR8GHTutONNdu9cKv73i_8_kg2J5j/s640/tumblr_mf7p6cKHkm1qhnavvo1_500.gif)
BOLDOG ÚJ ÉVET, ORSOJKA BLOG-OLVASÓK! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése