kövekkel a zsebében

áll az ember kövekkel a zsebében, amik húzzák lefelé, talpát a földhöz szorítják, miközben az élet körbecsapongja, nem találom erre a szót, de olyannak képzelem, mint az a pici forgószél, ami ősszel megpörgeti a lehullott leveleket. ha valaki gyorsan halad, az alig veszi észre, de aki egyhelyben áll, annak muszáj hunyorognia, úgy szúrnak azok a kis porszemek, amiket felkavar. 

szóval állsz, mint egy fa, és közben jön-megy, hozzád vág ezt-azt az élet. 

és mintha tudnád előre – végül egy fa alá temetnek a kertben.  /Virginia Woolf: Orlando/

 

BOLDOG ÚJ ÉVET, ORSOJKA BLOG-OLVASÓK! :)