Találtam pár képet tumblr-en, és egy kamaszkoromban olvasott könyv jutott eszembe. Celia Rees-től a Vágyak évadja. Talán ebben is volt valami ilyesmi házikó, az erdő közepén, legalábbis így képzeltem el. És abban is hippi volt az anyuka, meztelenül mászkált, egész nap beszívva járt-kelt a család a házban. Nagyon tetszett ez a könyv, mert az állandó kedvenc témáimat ötvözte: a festészetet, a mágiát és boszorkányságot, a tudatmódosító szereket, a szexualitást, a szabadelvű családi életet, az apával való kapcsolatot, a természet szeretetét és az első (nyári) szerelmet. Vannak dolgok, amikről nem tudjuk, miért, de szeretjük őket, imádunk róla olvasni, filmet nézni, rá gondolni, és nekem ilyen ez az első nyári szerelem is.Nem hinném, hogy csak azért, mert az én első nagy szerelmem is nyári kaland volt. Van valami romantikus abban, hogy a naiv, fülig szerelmes, vágyakozó pár kimegy az erdőbe, a mezőre, a "nagy fa" alá, beszélgetnek, fürkészik az égboltot, nézik a felhők formáját, simogatják egymás kezét, csókolóznak, és fetrengenek a fűben, és nagyon nem akarják, hogy besötétedjen... nem csinálni semmit ilyenkor a legtökéletesebb időtöltés. Csak szeretni egymást, őrülten és vakon. Nem egymásért, nem egymás tulajdonságaiért, csak magáért a szerelemért. Szerelmesnek lenni a szerelem érzésébe. Ma már nem tudnék átélni ilyen szerelmet, és nem is akarok, mégis örülök neki, hogy többször is megtörtént velem, és kellemes érzésekkel gondolok vissza ezekre az évekre.
