Ha sikerült az utolsó írásbelim, akkor elvileg ma végeztem a vizsgaidőszakkal. Reggel 10-kor olyan álmosan lötyögtem haza a villamoson, mint még soha. Aludni akartam, de egész nap nem sikerült... csak fetrengtem meg szenvedtem, ez az az állapot, amikor már olyan álmos vagyok, hogy hisztizek és a testem aludna, de nem vagyok rá képes. Ehelyett mi volt az első dolgom, amikor elkezdtem semmittenni? Furcsa, hetek óta erre vártam, minden vizsgára tanulás közben ezt tervezgettem, hogy miket fogok majd csinálni, ha végre szabadulok... erre 10 perc fészbukozás után semmit nem tudtam csinálni... unatkoztam! Hihetetlen!
És hirtelen rámtört a vágy, hogy állatnevelős (tamagotchiszerű) idióta játékokat keressek a neten. Majd sok "mermaid games" végigkattintgatása után kínomban egy kocka oldalra vetődtem, ahol fel voltak sorolva "top 25 kalandjáték", "top 10 félelmetes karakter a gémekben" stb... és itt találtam rá a kedvenc játékgrafikusom, Amanita Design legújabb művére: a Botaniculára. (előzményei: Samorost, Machinarium, ha érdekel, nézz utána).
A. D. játékai minden esztétikai igényt kielégítenek, kattintgatós, gondolkodós, mesebeli-gyermeki gondolkodást szükségelő játékok, pl. felszívni a szúnyogszerű lény segítségével a levet a levélből, majd belecsepegtetni egy kiskanna alakú virágtölcsérbe, ekkor juthatunk el a következő lépésig, amikor is rá kell jönnünk, hogyan dugaszoljuk el a minket folyton eltaszító-elfújó lyukat az óriássejtben, aminek kitalálása hasonló cuki kreativitást igényel :)
Na, 3 órára le is ragadtam a játéknál, a végén már Dávid is segített. És még bőven van pálya!;)
Eddig szerintem ez a legcukibb játék, amit eddig terveztek, pedig a többi is nagyon az volt.
Ajándékba képeket, grafikákat, háttérképeket, képernyővédőt is kapunk :)
egy másik blogger találó megfogalmazásával élve:
" a középpontban egy csöppnyi kis csapat áll, akik az égből pottyant fát pusztító gonosz teremtmények ellen veszik fel a harcot: egy szárnyas rovar, egy mákgubó, egy gomba, egy ág, és egy lámpásra emlékeztető valami – azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen tündéri, ahogy a botcsinálta kis bagázs a kalandjátékok megszokott eszköztárával próbálkozik, hogy mentse, ami menthető. Bővebb történet nincs, és nem is kell, a Botanicula inkább egyszerűsége révén rabol szíveket, különösen azon játékosoktól, akik hozzánk hasonlóan észnél voltak a '80-as évek második felében és emlékeznek a cseh rajzfilmgyártás nagyágyúira." (forrás: ipon.hu)
a főszereplők: velük vagyunk :)
gesztenye(?)mama, aki elveszítette a gyermekeit
gesztenyegyerekek akiket meg kell találnunk a mamájuknak
gesztenyéék megtalálva :)
Kellemes játékot!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése